Becsületet csak magadtól kaphatsz-1.rész

 

Életformák régen és ma

 

Tóth József,Bonyhád,1995-2007.

 

   Valahogy semmi sem akar összeállni mostanában.Mindenki „más”,így azután idegenként ismerünk egymásra.Idegeneknek meg sehogy se megy együtt.Valami kiveszett belőlünk az elmúlt ötven évben,ami korábban összetartott.Talán a kultúra az,aminek a régiből sehogy se akaródzik,akaródzott átmenni abba a régi újba.Járjuk hát körül a kérdést.Mivel a néprajz rögzíti az állapotokat korábbi értékrendünk szerint,a mai napot pedig ismerem,hisz érzékeny lélekkel,értelmiségi az életem,önként adódik a két időszak emberének összehasonlítása.

 

A régebbi életformáról

 

  A részek létezése az egész okán értelmes.Tudatában volt ennek a magyar ember minden időben.Amikor élete párját kereste,az egész tradíció segítette ebben.

   A nyelvben a „feleség” szó és a férfi (félfi) is pontosan rögzíti a létezés alapelemét,a családot.Ebből a két félből egy egésznek kell lenni,így áll be az egészség.Létfeltétel,hogy a „felek” összeillők legyenek.a párválasztás,a kiszemelés már a gyermekkorban megkezdődött játék közben,később az ünnepekhez kötődő alkalmakkor.A házasodók pontosan ismerték egymást,mire döntöttek a szakrális kötés felől.Ez a kötés az egész életre szólt.

  A legényavatás,lányavatás vidékenként változó szokás.A közösség nyilvános szertartás keretében maga közé fogadja a felnőtt fiatalt.A gyermekkori tegeződést ilyenkor váltotta fel a magázás,kendezés,bátyámozás.

   Ismerkedni az iskolában lehetett,munka közben (állatőrzés),esti mise utáni sétákon,kalákamunkák alkalmával (tollfosztás,kukoricahántás),vendésgégben,bálokon.

  Megfigyelni,megismerni egymás természetét,ismerni a sajátot,eldönteni az életre szólót,amit csak „Ásó,kapa s a nagyharang” választ el.

  A házasságkötéshez tartozó szokások,szertartások,hiedelmek széles skálája mutatja,hogy alapos mérlegelés után kötöttek házasságot.Közvetítés,lánynéző,lánykérés,háztűznéző,válaszadás,kézfogó,kihirdetés,jegyesség és búcsúztatók előzték meg a házasságot.

  Az esküvő és a lakodalom ünnepélyessége,a két család lelki,szellemi megmérettetése alapfeltétel volt.A násznagyok tiszte a ceremónia,a vőfélyeké a vendéghívás,tréfás évődés volt.Némely vidéken órákig tartott a menyasszony kiadása,találós kérdések,álmenyasszonyok sora,évődés a családok és a násznép között.a vacsora,fektetés,kontyolás,menyecsketánc,menyasszony porkolás,kútra kísérés,kárlátó,mind a lakodalom része,és az egész közösség vidám ünnepe.Az avatás felvétel volt a vallási gyülekezetbe.Az új asszony és férje helyet kapott a családi padban.

  A lányok pártában jártak,jelezve szabad voltukat.A menyasszony koszorúja a Mindenséghez kötődést jelezte,a Teremtő áldását kérte.Esküvő után főkötője már a zártságot,a családba tartozást mutatta.Jóérzésű,jellemes ember már csak kellő tisztelettel közelíthette.

  A házaséletben az asszonyok kemény,felvállalt korlátok közt éltek.Új családba,új házba költöztek.Perencsolt neki az apósa,férje,férje idősebb testvérei éa anyósa.

  A házassággal felvállalták a földbe vetett mag szerepét,amely feláldozza magát és a csíra táplálója,új élet létrehozója lesz.

  Tették ezt íratlan törvény szerint,önként,örömmel,hogy a nemzetségnek,a nemzetnek magja ne veszen.

  A házasság egy életre szólt.Házasságtörés ritkán fordult elő,a házasság felbontása még ritkábban.A házasság felvállalt kötelesség.A házasságtörést a közösség nem tolerálta,csak igen ritka esetekben,ha annak alapos okai voltak.

   Házépítésre akkor vállalkoztak,ha az együtt élő család kinőtte a családfő hajlékát.Ha lehetett,azon a telken,esetleg egy szobát toldottak a régi házhoz.A munkát-kalákában-a rokonság végezte el.Építőáldozat gyanánt pénzt,tojást,magokat helyeztek az alapba.Az áldozat szükségességének hitét őrzi a Kőmíves Kelemen c. ballada is.A régi házakat ajtóval délnek vagy keletnek tájolták.A tisztaszoba délre vagy keletre nyitotta ablakát.Az északi illetve nyugati szoba az asszonyok szobája volt.

  Az asztalfőn a családfő ült,vele szemben a felesége,jobbján a férfiak,balján a nők.A templomi ülésrend is ilyen volt.a gyerekek a kemencesutban ettek.

  A házban a fő hely a konyha volt.A konyhában a tűzhely,a tűz tiszteletének oltára.

   A tűzzel az Ős volt jelen.”Tűzbe dobták az első farsangi fánkot,a kenyértészta egy kis darabját,ami főzés-sütés közben az edényből kipattant,kiesett;a tűzé volt egy-egy falat a lakomák minden fogásából,s ha a tűz nagyon morgott,lisztet hintettek bele; néhol meg is itatták a tüzet:begyújtás előtt mutató és középső ujjukkal kereszt alakban vizet vetettek rá”.A hagyományos lakásbelsőt a családi tűzhely szervezi,”Mindennapi kenyerünk…”elkészítési helye.Ez a megszenteltség kerül át a tisztaszobába,ami tradicionálisan nem lakótér.

   Az ünnepélyes családi események helye.Ma,tartalmilag kiürülve „státusszimbólum”.Eredeti formájában viszont házi szentély oltárral,ahova bárki visszahúzódhat imádkozni,személyes ügyeit rendezni,a Jó Istennel.a kemencék régibb elhelyezése és formája összerímel a ruházat bizonyos elemeinek formájával.A lakótér elnevezésének hajlék formája a jurtát idézi,a leásott,középre összehajlított fák formáját.Ugyanezt idézi a búbos kemence formája és a subáé,a leeresztett hajé és a szoknyáé is.A tűzgyújtásnak tiltott napjai is voltak.Nagyszombaton tüzet szenteltek.Lágy,kedves,gyengéd,emberi.

  A lakóház nálunk tradicionálisan a családé.Ha a családtag szándéka az elkülönülés ideiglenesen,elhúzódik egy nyugodt helyre.A kertbe,a patakpartra,erdőszélre,a méhesbe.A lakóházban otthon van az ember.Olyanok közt,akik szeretik és óvják,és akiket maga is szeret és óv.A kitagadás szavunk ennek a közösségnek a megszűnése,kirekedés a családi közösségből.Mindig valami morális vétség okán.Mindig akkor,ha az Igazság sérül.Magyar ember csak tiszta moralitású,jellemes,Istent tisztelő emberrel vállalt közösséget.Istentelennel nem.Ezt a hibátlan magatartásformát őrzi mindmáig ez a fogalom.

 

 

  Nemzeti írásbeliségünket-saját betűivel-sajnos kipusztították Szent István alatt.Betűkészletünk harmincegy darabból állt,ennyi rovásjelünk volt.Nyelvünk dús,árnyalt hangzását a 22 latin betűből kialakított negyvenhárom betű képes leírni,több-kevesebb sikerrel.

  Nyegyvenhárom hang megkülönböztetése beszéd közben a környező nyelvek huszonnégyével szemben némi szellemi többletet ad.Ehhez jön még az anyanyelv belső logikájának matematikai természete,az „ ősegy”-re hangoltsága,az azonos kezdésű szavak hasonló vagy összefüggő jelentésű bokrai,a dús igeragozás,ami a cselekvések árnyalt kifejezését teszi lehetővé.

  A tárgyi díszítmények csillagos égre tájoltsága,ahogy a meséké és balladáké is,egy régi,tiszta és magas kultúrát mutat.

  Amikor az asszony Isten-áldott állapotba került,hodtöltekor bejelentette Szülő-Boldogasszonynak,hajába piros szalagot font,állapotát nem leplezte.Az áldott állapotú asszonyt megkülönböztetett tisztelet övezte.Kímélni illett és kellett,nem volt szabad lemosolyogni,nevetségessé tenni,felingerelni,a templomban még az idős asszonyok is felkínálták neki ülőhelyüket.Az asztalnál ő vett először,mindenki óvta.Pénteken böjtölt,és minden más módon is Istenfélő életet élt.Szülését bába segítette,de nem ritkán rokon asszonyok is.

  Az újszülöttet a bába az apa előtt a földre tette.Az apa a gyereket ölbe vette és kalapját a fejére borította.Ez volt a családba fogadás aktusa.Megjött,itt van a Teremtő követe.Az újszülöttet megmutatták a tűznek.

  Az anyát szülés után a Boldogasszonyágyába fektették,amit a bába és más hozzáértő öregasszony készített el és tartott rendben a használat teljes ideje alatt.Gyermekágyi láz tradíciótartó területen ritka volt.

   A gyermek mellett a keresztelésig éjjel-nappal szentelt gyertya égett.(Keresztelés után őrangyala védte.)A keresztszülők kötelessége a gyerek hitéletét támogatni,útbaigazítani,ha szükséges.Az újszülött,a kisgyerek 3-4 éves koráig Isten tenyerén él.A Teremtő határtalan szeretetét hordozza magában és szórja környezetére.Az Ő bölcsessége hatja át kifogyhatatlan kérdéseit.Vizsgázik ilyenkor a felnőtt,a család,leginkább a szülők.

  A csecsemő akkor nő ki a bölcsőből,amikor egyedül felül és mászik.Ilyenkor járókába kerül.A beszédet imákkal,énekekkel együtt tanulja,amit anyja énekel és inádkozik neki.Később nagyszüleitől.

   A mondókák,dalok,versek sokasága maradt fenn napjainkig.A mondókák,dalok a közvetlen lelki,szellemi és fizikai valóságra,azok összefüggéseire tanítják a gyereket.Az évszakok változását,az idő múlását,a világ rendjét,Isten jóságának és tevékenységének tapasztalását tanulja a gyerek.

  A szeretet,különösen,a gyerekszeretet igen magas szintű,máshol nem ismert színvonalú,mind a mai napig.A szeretet és szerelem megkülönböztetése két fogalommal csak ránk jellemző.

  A szeretet elképesztő színes arzenálját használja a magyar ember gyermeke becézésére,tanítására.A teljesség igénye nélkül: altatók és ébresztők,arccirógatók,csiklandozók,tornáztatók,óvó rigmusok,hangutánzók,állatbemutatók.

   Nagyobb gyerekeknek: gyerekkonyha mondókák,kenyérsütők,számolósdi,varázsmondókák,szerelemtudakolók,mesemondókák,beugratók,cívódók,csúfolók,játékmondókák.A kisgyermekkor szellemi,lelki és testi fejlődését ingerdús,szerető környezet biztosítja.A család.

 A gyerek ugyanúgy mint a felnőtt,imával fekszik és imával kel.Koraeste és korareggel.Hároméves korától megkapja a korának és nemének megfelelő munkát,amit öregapja,öreganyja felügyeletével boldogan végez.Ház körüli munkák,konyhakerti munkák,befogás a kocsiba,stb.Kocsin elkíséri apját.Játékait szülői,nagyszülői segítséggel maga készíti.

  A nagyobb gyerekkel szemben támasztott elvárások: Legyen Istenfélő,törvénytisztelő,jó gazdaember; szorgalmas,eszes,szívesen tanuljon,tudjon megállni a saját lábán,edzett,kitartó,munkára mindig kész,olyan,aki megadja a másiknak a tiszteletet,egyenes úton jár,nem hazudik,nem lop, „törvényes” ögybe,pletykába nem keveredik.Isten rendelése szerint él,egyszerű és vallásos.

  Az elvárások három és kilenc éves kor között esetlegesek.Nagy a türelem.Kilenc éves kor fölött az elvárások keményednek.Ilyen elvárások irányába nevelték a gyerekeket.”Ahogy nőtt,úgy került nagyobb regula alá”.

   Munkára nem azért fogták,mert anyagilag feltétlen szüksége lett volna rá.Inkább,hogy szokja,időben tanulja.Kilencéves kortól a gyereket dologra fogták.Napszámba járt,földet művelt,erdőt,pásztorkodott,szénált.Alaposan ismerte környezetét,állatai viselkedését,az időjárás változásait,stb.Játékra is nyílt alkalma.Pásztorkodás közben,munka után.Utánozták a felnőttek ünnepi szokásait,párválasztást,lánykérést,lakodalmat,keresztelőt,de temetést is.

  Ősi gyerekjátékokat játszottak: bújócska,fogócska,kinn a bárány,benn a farkas,ugróiskolák stb.Nagyszüleik meséi az évszakhoz,naphoz,életkorhoz,ünnekörhöz kötődtek,meg leginkább Istenhez,élethez.

  Ugyanannak az egésznek a részei voltak,mint a hímzett,szőtt motívunok,a mondókák,dalok.Dalaikat,balladáikat egymástól és az öregektől tanulták,akik szívesen,magyarázatokkal adták át a tudást.

  A tudás nem az ész,a memória teljesítménye,hanem a Léleké!

    Ez életformaként megélt,a lélek és szellem indulatától fűtött,mély emberi meggyőződés volt és nemzedékről nemzedékre szállt,megadva az életszemlélet gerincét,vázát.

   A család feje és papja a gazda volt.Korlátlan ura a kis közösségnek.A házközösségben élőknél mindig az apa,vagy a legidősebb férfi családtag.A gazdasági munkában rendszerint nem vesz részt,de irányít,elad és vesz,gondoskodik a reátartozókról.Minden munkát ő kezd meg.Parancsol és gondoskodik.A szükséges és elégséges mértékben.Kijelöli az asztali ülésrendet,megkezdi az aratótáncot,fogadja a vendégeket,karácsonykor ő eteti az állatokat.

  A cselédség feje a gazdasszony.Irányítja a ház körüli és kerti munkát,a vendégeket,aratókat stb. ellátja,kínálja.Ő kezdi az aratást.Felügyeli az éléskamrát.Ápolja a családi tűz melegét.

  Az életnek megszabott rendje volt.Ideje és módja volt a dagasztásnak,kenyérsütésnek,kovászkészítésnek,takarításnak,étkezésnek,állatetetésnek,kerti munkának,vendégjárásnak,vetésnek,aratásnak,mindennek,ami az élethez tartozott.

  A rokoni kapcsolatokat szilárdan tartják és gyengéden ápolják.A vendégjárás idején-búcsúkor-a viszonylag messzire szakadt rokonokat is meglátogatják.Tíz-tizenkét generációra visszamenőleg ismerik őseiket,valamint a család és a nemzet mítoszait és történetét.A napi bölcsesség mindenkor ezekből merít.

  A történetírás előttre,az őskorba visszanyúló magaskultúra mindenkor jelen volt,és itt-ott jelen van ma is.

  A vándor,a koldus,mindenkor kapott ételt,és födelet.A vendég Isten követe.A vendégszeretet közmondásos.Ebből ad némi ízelítőt a „Parasztbiblia”.

  A család javarészt a maga készítette tárgyak közt élt.Ami kívülről került be,az illeszkedik és ugyanaz a azellemiség.A tárgyak hímei konkrét jelentéssel bírtak,bírnak.Nem puszta dísz!Ezek a jelek szellemi minőségeket idéznek, a köztük élő gondolkodását a saját szellemi vágányukon tartják.Ugyanazon Egész okán működő részek,amik egyszersmind az Egészet is megidézik.Egész életüket áthatja a vallásos hit.Keresztények.Minden létező módon,minden időben,Istennek tetsző módon igyekeznek élni.Munkájukat a Teremtőnek ajánlják,gyarapodásukat Neki köszönik meg,bajokban Hozzá könyörögnek.

    Meséik,dalaik,készségeik,ruházatuk,épületeik egyszerre használati és szakrális-rituális szerepűek.

  E két funkció nem szétválasztható.Semmilyen módon.Megszentelt életet élnek.A mesék tanulsága és tizenkét alaptípusa,a balladák emberi élet teljességét átfogó tizenkét alaptípusa,az ún. „népművészeti” motívumok tizenkét alaptípusa a csillagos égre,Teremtőre hangolt.

  A használati tárgyak a sótartótól a csanakon keresztül a tükrösig,az asztalterítők,ágyneműk,kozmikus tájoltsága összecseng a ruházat szőtt,hímzett,rátétes „mintáival”,a cifraszűr napot,mennyboltot idéző,templomot,oltárt formázó szerkezetével,a lakóház,nyári szállás,a pásztortűz kozmikus tájoltságával,a konyha szentélyszerű,a tűzhely oltárszerű kialakításával,és ez az egész a munkavégzés,a családi élet,az ünnepek,egyátalán az életforma megszenteltségével szerves egységet képez.Kozmikus,harmonikus egész.Nagyon magas szintű.Nemes.

  Minden külsőség,minden bensőség,minden tevékenység egy irányba mutat.A létezés metafizikai törvényessége,a Teremtő Isten irányába.

   A viselet szövésével,hímzésével,szabásával kozmikus tájoltságú.Megidézi a mindenséget,egy „Egyszer volt,hol nem volt”,máshol tényleg nem volt hittel.Egy sajátos,mély vallásossággal.Az Istenfiúság karizmatikus származástudatával.

  A fehér alsónemű fehér hímzése elképesztően tökéletes.Csak a viselője és némely nőrokon láthatta,senki más.

  Ennek a tökéletességnek a tudata azonban jellemet formál.Ezt vállalni kell.Tudatosan.Az anyák sora az első menyasszonyig,Bau-ig.Lagas város égből jött királynőjéig megy vissza.Ettől a tökéletesség.És attól is,hogy mindezt a Mátyás király és az igazmondó juhász c. mese megerősíti a középkorban!

   Nem tudjuk eldönteni,hogy a magyar kereksuba szertartási öltözet volt-e vagy sem,de valószínű.Tény,hogy a 12 részből szabott-varrt,Napot idéző ünnepi viselet szabályos körtemplom alaprajzot állít elénk.

  A másik jellegzetes ünnepi viselet,a cifraszűr négyszögletes szentélyzáródású,háromhajós kereszthajós bazilika pontos alaprajzát idézi.”A nyugati homlokzat főkapuja,az oldalhajók mellékbejáratai,a kereszthajók „vak” végződései(a szűr ujja köztudomásúlag vakon,azaz zacskószerűen végződik!),a szentélyt a hajótól elválasztó „diadalív”,mind-mind a maguk helyén és szerepkörében jelölődnek.A szentélynek megfelelő csuklyarész,hímzett díszítményeivel még az oltárt is megidézi.”

  A Szent Korona szerkezete,képeinek szerkesztettsége a teremtett világ,a Naprendszer összefüggéseit mutatja.A Teremtő törvényességét.a suba és szűr szerkesztettsége is ebben az irányban adódik.A Mátyás király és az igazmondó juhász című mesénk is pontosan ezt mondja.

  A keresztény tradícióval párhuzamosan él ugyanez a minőség,más formában is.

    Az újabb mitológiakutatások India,Egyiptom,Turán,Irak,Irán,Közép-és Dél-Amerika,Észak-Amerika,Tibet,Japán,Kína és Skócia irányába mutatnak.A lélek fényét,az Isteni Fényt állítják analógiába a Tűzzel,a Nappal,Jézussal,a Világ Világosságával.

  Mindenütt szűztiszta,sallangmentes egyistenhit,mindenütt a születéstől a halálig,Istentől Istenig járt út nyomai.Járt utat járatlanért föl ne adj!Közmondásunk valódi értelme ez az útjárás,a Napút járás,amit nem adhatunk fel a sötétben járásért.

  Különös,ma jóformán fel se fogható csoda az ünnepkör,ami életformájukat végtelen spirálba srukturálja.Ez egyszerre hangolt az időjárás változásaira,az ember biológiai szükségleteire,a Napútra,az éves,ciklikus fényintenzitás változásaira,a csillagos ég változásaira,a lélek és szellem útjárására,a lélek napi szeretetszükségletére,az ősök tiszteletére,a rokoni viszonyokra és természetesen Isten Igéjére.

   Ez egybefonódik a keresztény ünneprendekkel.Mindez egy olyan természetességgel támasztja alá a Lélekútjárást,amit ma elképzelni is alig tudunk,máshol alig van nyoma a világban,itt mégis és napjainkig megmaradt.Ma is könnyen tanulmányozható,sőt követhető.Követi a fény változásait a Napút mentén,a Holdjárás mentén.Összhangban Jézus és Boldogasszony életútjával,tanításaikkal,belevonva számtalan szentet,összekapcsolva az égi minőségeket a földi életfolyamatokkal.

  Az Isten-közeli,vallásos életútban a csúcspontok az ünnepek.Indítják és lezárják az élet szakaszait,az életfenntartó munka fázisait.Hitvallásai annak a közösségnek,amit a magyar ember Teremtőjével,teremtett világával,nemzetségével,őseivel,hazájával,nemzetével,országával átél.Csodálatos!

  A lakóépület elrendezése is jellegzetes ősi hitnyomokat visel.A konyhára,a család éltető helyére szimmerikus a két lakószoba.

  A konyha kitüntetett szerepe és helye (a középpont) fokozott fontosságot és súlyt kap elrendezésével.Délre tájolt bejáratával szemben középen áll az oltárformájú tűzhely,ahol régebben szabad tűzön,a század elejétől „tűzhely”-szerű építményen készült az étel.Ez a rész szentélyszerűen zárt volt,mennyezete ferde csonka gúla formában szűkült a füstkivezető nyílás,az ég felé.Kialakítása olyan,hogy a delelő nap besütött a kéményen,és a fény,a Világ Világossága a konyha hátsó falát valamint a tűzhely lapját világította meg a nyári napfordulón.A konyha hátsó falát „dísz” tányérok bor tották.(Közbevetőleg a dísztányérokról: soknál különböző életfaképletek figyelhetők meg nagy változatossággal,másokon rozetták,Boldogasszonyt,Napot,Teremtőt idézők.)

  A tűz- és az őstisztelet egyet jelentett.Kérdés,hogy a jelzőrendszer a nyári napforduló környékén működött-e vagy egész évben,esetleg a nyári félévben?A Világ Világosságának születése Badiny Jós Ferenc szerint augusztus 11-re tehető.

    A családi élettér zárt rendszer.A lakóházhoz gazdasági épületek tartoznak az udvar körül.Az udvarnak van díszkert és gazdasági része.A lakóházhoz kert is tartozik. 

  Ez a személyes élettér.Az itt élők hierarchiája megegyezik a magasabb és magasabb szintek hierarchiájával,de elkülönül.Személyessé válik.

   Ebben az élettérben mindenkinek helye van.A családfőnek az asztalfőn,a gazdasszonynak az asztalvégen,az öregeknek a kemencepadkán,a fiataloknak az istállópadláson,a gyerekeknek a kemencesutban,a Jóistennek a tisztaszobában.

   A gyerek helye kitüntetett hely.A konyha legmagasabb pontja,ahonnan minden látható,minden hallható.Jelen van,de szem előtt sincs.A kemencezug olyan,mint az anyaméh.Óvó és meleg.Biztosítja az állandó jelenlevést.A tanulás legjobb és legkényelmesebb módja.Mindenkinek személyre szóló a helye.Úgy tud félrehúzódni,hogy a többit ne zavarja életkorának megfelelő aktivitásával.Égi rend.A családfő az,aki nem különül el,nem különülhet el.Ő a kohézió,a létezés biztonsága.

  A munka-dologidőben-iszonyúan kemény.Hajnal háromtól kezdődik az állatok etetésével és fejésével,a földön folytatódik különféle mezőgazdasági munkákkal,este hat után fejeződik be az esti etetésekkel.A család imával kezdi a napot és a munkát,tevékenységét Istennek ajánlja,segítségét kéri.Munkák közben különféle rituálékat végez a hatékonyság növelésére(vetőmagszentelés,határszentelés,kalászszentelés,stb.)Étkezések előtt és után asztali imát mond,este imával fekszik.Nem panaszkodik,a fáradságot az élet természetes velejárójának tudja.A bőséget,szükséget Isten adományának.A mindenkori magyar társadalomban a paraszt a gerinc.A paraszt teszi a dolgát.Senki nem mondja meg neki,mit csináljon,hogy csinálja,miért csinálja.Tudja Ő azt.Ezerévek óta.Az országnak minden időben megvolt a kenyere,bora,többnyire fölös mennyiségben,hogy külföldre is jutott.Télidőben a jószágok körüli tevékenység,a kereskedés kevesebb fáradsággal járt.Volt mit kipihenni.

  A gazdálkodás technológiai színvonala,módszerei,legalább ezer évvel előzték meg a világot.Ártéri gazdálkodásunk máig az egyetlen öntözési szisztéma,amely nem termel sivatagot,nem terheli a környezetet és a maximumot hozza le a területről,annak károsítása nélkül.Amit Andrásfalvy Bertalan kikutatott és közreadott a hetvenes évek közepén,pontosan megmutatja ezt.Amit népünk az ezerhatszázas évek végéig létrehozott és működtetett folyóink mentén,ami eltartotta az országot ezerévekig,azt császáraink korlátoltsága tönkretette.A következő korok és politikák tetézték a pusztítást,ma pedig nekünk kellene megtanulnunk nyugatról,ökológia címszó alatt.A mienkénél lényegesen alacsonyabb szinten.

  A Tisza vonatkoztatásában Molnár Géza kutat és publikál,vizsgálja az újraalkalmazás lehetőségeit.A dombvidékek vonatkozásában én írom le a körülményeket az Épített Tájak c. könyvemben.

  A paraszt politikailag nem befolyásolható.Oly közel él a földhöz,oly közel él Istenhez,hogy nem ér fel hozzá „úri huncutság”.

  A polgárság a szükségnek megfelelően liberális.Él,ahogy lehet,többnyire jól.A család,a hit, az értékrend azonban nem kérdéses,legalábbis nálunk.Illszkedik a zömhöz.

  A földbirtokos (nemesi) réteg biztosítja a létezés kereteit a cselédségnek,az árúbőséget az országnak,felelősséggel politizál,irányítja az országot.Wass Albert írja le két regényében- A funtinelli boszorkányban és a Kard és kasza címűben-precízen,részletesen a magyar nagybirtok működését.

  Ez változott az árutermelő gazdálkodás bevezetésével.Az ország politikai vezetése még kézben marad,a földbirtokokat azonban „bérlők” működtetik.Bennük már nem munkál az összetartozás érzése.Idegenek.

  Önös érdekből saját haszonra törnek,és kitermelik a „hárommillió koldust”!Szétzavarják a cselédséget.(Jókai:Régi jó táblabírák,Sinka:A fekete bojtár vallomásai.)

  Nálunk a népek a Szent Korona oltalma alatt,Boldogasszony tiszteletében élnek.A Szent Koronát Személynek,a Teremtő Isten oltalmának és gondviselésének tudják.E meggyőződésükben ösztoznak a Szent Korona többi népével.Az országot,a népeket az a tudat köti össze,hogy a Teremtő Törvényessége oltalmazza őket a Szent Korona Személyénben.Csak a vele koronázott királyt tisztelik,fogadják uralkodónak.Országunkat Boldogasszony oltalmában tudják,a szent személyek által kiszabott életet boldogan elfogadják.

  A nacionalizmus nálunk ismeretlen a XIX. Századig,de a XX. Században sem erős.

 

Összefoglalva:A régi magyar társadalomban az ember felemelkedését a lelki-szellemi szférában,önmagán belül találta meg.Életformáját,környezetét szerves egységbe foglalta,összejelölte az állócsillagokkal és Isten irányába állította.Mély és intenzív hitéletet élt,szigorú erkölcsi,emberi,Isteni normák szerint,mindez egybeesett napi életfenntartó tevékenységével.

  Életformája százéveken keresztül állandó volt.Vizuális környezete bennsőséges,szokatlanul dús,konkrét szakrális jelentéseket hordozó.Vizualitása célorientált komplex rendszer,mely egybeesik és analóg a lét metafizikai törvényességével.Bizonyos néprészeink a mai napig így élnek,napjainkban csonkaországszerte gyűjthetők e szellemi rendszer szilánkjai.

  Az önzésnek nem voltak társadalomba szervült formái.A magyar ember egyenes gerincű,jellemes,a legnagyobb szegénység közepette is becsületes.A vezető réteg a vizsgált időszakban önzetlenül kereste az egyéni kiszolgáltatottság megszüntetésének lehetőségeit.

  Országunk minden időben boldogasszony és a Szent Korona országa,népünk mindenkor Boldogasszony népe,a szeretet népe.Mitológiánk pontosan ezt mutatja.Tradíciónk,karizmatikus származástudatunk megtartó erejű.A történelmi források tanúsága szerint elmúlt hatezer esztendőben mindenképpen.

 

A MAI ÉLETFORMÁRÓL

 

  A párválasztásnak ma nincsenek rituális külsőségei.Az ismerkedés iskolai,ismeretségi köri,szórakozóhelyi alapvetően.Viszonylag rövid ismeretség után szexuális párkapcsolat,rövid idő múlva eljegyzés,utána esküvő és lekodalom.Házasság előtt általános a szexuális partner válogatása.Ez sokszor házasság után is megmarad.A párválasztásban általában a fizikai vágy dominál némi érzelmi felhanggal.Racionális anyagi érvek csak bizonyos rétegeknél jelennek meg.Kicsit korábban- a kiszámítható középszer idején- a lakás és gyerek,ma- a káosz korában-a lakás,kocsi,végül a gyerek a döntési sorrend.A párválasztásnak normatív vagy morális követelményrendszere nincs.A döntés szimpátia alapon történik.Az eljegyzéshez,lakodalomhoz népszokások már nem kötődnek szorosan.Szakrálisan-spirituálisan üres.

   Közös vonások megfigyelhetők:menyasszonyi ruha,csokor; koszorúslányok stb.A házasságkötés „polgári”,de intenzíven terjed az egyházi esküvő újra.A házaspárok igyekeznek a szülőktől külön élni.Jelenlétük nem kívánatos.

   Gyakran motiválja a házasságkötést a váratlan gyermekáldás..Hajadonok és kiskorúak közt,de házasságban is gyakori az abortusz.A terhesség ideje alatt az állami terhes gondozás ingyenes.A szülés zömmel városi kórházakban történik,orvosi felügyelet mellett.Az anya és újszülött normál esetben egy hét után hagyja el a kórházat.Komplikációk esetén a gyermek életben tartása korszerű műszerekkel történik.

   A gyermekhalandóság kicsi.A csecsemőt otthon gyakran a nagyszülők gondozzák,amíg az anya hozzáerősödik,ügyesedik a feladathoz.A gyerek felnevelésében az állami segítség korábban se volt sok,mára egyre csökken,holnapra talán megszűnik.

   A csecsemők fél-másféléves korban bölcsödébe kerülnek,idegenek közé.A nap nagy részében a szükséges anyai jelenlét és gondoskodás szünetel.Hároméves kortól hatévesig a gyerek óvodában,utána iskolában tartózkodik reggel hét óra és délután négy között.Ez kilenc óra távollét a szülőtől.Délután négytől nyolcig –az elalvásig- adott a szülői jelenlét.A bölcsödében,óvodában szokik bele a gyerek a közösségi életbe.A csoportrangsorbeli helyét ököllel küzdi ki magának,egyedül,a szülő szerető gondoskodását nélkülözve.a gyermek ellátásában a materiális jelleg dominál.Ez folytatódik az iskolában is.Az iskola racionális ismereteket ad különféle materiális szinteken.A különböző spirituális szintek nem jelennek meg az oktatásban.Az ismeretek fejlődés-lélektani csoportosítása nem történik meg.Így a gyermeki frusztráció fő összetevője a megfelelés kényszere az iskolában.A hittant tanuló gyerek nyolc-tíz éves korában elsőáldozó,tizenkét-tizennégy éves korában bérmálják vagy konfirmál.A bérmálás és konfirmálás a gyülekezetbe fogadás rítusa.A szakmunkás képzőt elvégző gyerek tizenhét éves korban szakmunkás-bizonyítványt kap,a középiskolás tizennyolc évesen érettségizik.

   Az események rituális megjelenési formája esetleges,a hellyel változik.Gyakorlatilag ez lehetne a felnőtté avatás alkalma.Felnőtté fogadás ma nincs.

   A gyerek játékai a csecsemőkortól kezdve gyári termékek.

    A torz,gazdesági szemlélettől sem mentes,a gyermeki lélek alapvető szükségletét –a saját jogon megismerést- figyelmen kívül hagyó,kiüresedett magatartásformákat sugalló játékok tömegesen elterjedtek.Az öntevékeny,kreativitást erősítő játékok ritkák.A gyerek öntevékenységét kioltja a csicsás „tökéletes” kivitelű játék.A nagyipari játékarzenál elképesztő nagyságú.A gyerek azonban unatkozik benne.Semmi köze sincs hozzá.Nincs előzménye és nem folytatható,nem továbbgondolható.A pillanatot rögzítő,öntörvényű,”egész”(álegész).A gyerek nevelése – közös,elfogadott normák hiányában-már nem történik meg.Nincs mire nevelni.Szülői szigor kevéssé korlátozza a gyerek cselekvéseit.A tanári szigor gyakran szélsőséges indulatokat vált ki a gyerekből.A pubertásban megjelenik a zenehallgatás.Ez modern,tehát hagyományoktól mentes zene hallgatását jelenti,ami gerjeszti az alantas ösztönöket.Az utcai magnók elterjedésével a folyamatos szellemi lefoglaltság és manipuláltság megvalósul.A saját gondolat keletkezésének lehetősége megszűnik.

  A tradicionális sportokat leváltották az úgynevezett keleti küzdősportok,na és a testépítés különféle vegyszerekkel.Tulajdonképpen bármilyen genetikai adottságból előállítható a brutális izomtömeg,mindegy,hogy a szellemileg és biológiailag mi az ára.

  A családi élet laza köteléket jelent.A szülők,ha dolgoznak,akkor napi 12-16 órát.A gyerek közben kortársaival csavarog.A közös étkezéseknél(többnyire a vacsora)az apa helye még biztosított.Funkciója már nem.

  Az emancipáció révén kialakulóban van egy új,de istentelen,matriarchális berendzkedés.Az asszony azon kívül,hogy képes „megvalósítani” saját magát egyenjogúság vagy egyenrangúság címen,a totális családirányításra tör.Ma még kevesebb,mint több sikerrel.

  A kemény,férfias nő hiába vár gyengédséget,figyelmességet férjétől.Rendkívül nehéz tigrist simogatni.Megvalósul Hamvas víziója,”titánt” kap a szirén.

  A gyerek pedig krónikusan szeretethiányos,már több nemzedék óta.A család szemmel láthatóan lazul.

  A rokoni kapcsolatok tartása esetleges.Ritka az olyan család,aki a dédszülőket vagy azok szüleit ismeri.Tradíció nem keletkezik.Igény sincs rá.

  Iskoláinkban azt tanítják rólunk,nekünk,hogy nemzetünk az anyanyelvét,nemzeti kultúráját,országát úgy lopkodta össze azoktól a népektől,akikkel kapcsolatba került.Rabló hajlamai okán kalandozott,és csak az európai kereszténység felvétele,az európai kultúra elsajátítása után lett harmadrendű,megtűrt „kultúrnép”.Trianont pedig nekünk kell szégyellnünk.Szóba hozni sem szabad,hisz megsértjük „juropa” meg a szomszédok galamblelkét,és akkor lesz „kipi-kopi” megint.A Nemzeti Múzeumban serdületlen gyerekeknek tanítja az idegenvezető,hogy Árpád-házi királyaink olyan barbárok voltak,hogy írni,olvasni sem tudtak,első „kultúrkirályunk” Mátyás.(Idegenvezetés,1999.június 16.)

  A szolgaság és alárendeltség tudatát tanítják nekünk a mi pénzünkön.

  A „szeretet” és „jellem” fogalmak a pedagógiai irodalomból teljesen hiányoznak,a pedagógiai gyakorlatból nagyrészt.A kultúra fogalom,ami a megművelésből,kultuszból ered,tehát Istenhez,szellemiséghez kötött,ma már csak anyag-vonatkozásban kap tartalmat.

  Az ok kézenfekvő.Széles tárasdalmi rétegek(az értelmiségiek is!)olyan oktatást kaptak,olyan életformát élnek,aminek lelki,szellemi vonatkozásai vannak.Ha a klasszikusoknál megjelenik Isten,szakralitás,önzetlenség,nemesség,ez az értelmezést zavaró,de a dolgokat nem nagyon befolyásoló,tehát felesleges kategóriába sorolódik.Tűrhetetlen!

  A lakótérről:A lakótelepek lakóházai szerkezettelenül kerültek elhelyezésre.Provizórikus érv a toronydaru telepítési kültsége.Ahova elér,addig ház épül,ahova nem,oda nem.A lakótelepeken nincs központ és nincs utca.Házszám keresésére jó stratégia nincs.A lakótelep gyakorlatilag kaotikus,hiába szépen szerkesztett a tetlpítési terv,hiába állnak a maketten szép sorban a házak.Az épületek tövében állva teljesen lehetetlen az eligazodás.

  Ma nincs parasztház,lakatosház,kékfestőház,de nincs autófényező-ház,autószerelő-ház se.Asok egyforma telek közé nem rakható be egy nagyobb.Csak falun kívül őpülhet műhely.Külön.Ez azt jelenti,hogy a szakma-gyakorló életforma kialakulási lehetősége nincs meg.

  Új közösségi terek alakulnak ki.A kultúrházak elméletileg a közösség szellemiségének kialakítására épültek.Vidéken a frissen létrehozott kultúrház hálózat eleinte segítette amatőr színjátszó-csoportok kialakulását,tömegesen.Fajsúlyos darabok is színre kerültek(bonyhádon pld. Schiller:Ármány és szerelem,Nyírő:Mádéfalvi veszedelem,stb.)Mindenki játszott,a fogtechnikustól a cipészig.Mindig teltáz előtt.A rendezést tanárok végezték,a díszleteket a képzőművész szakkör készítette el.Az előadásra az egész falu kíváncsi volt,sőt „vidékre” is eljutott.

  Modellező-, fotó-, filmes- stb. szakkörök is működtek,kiállítottak.

   Mára a mozi fukció,kereskedés,kisegítő iskola,kiállítások,nyugdíjas klub a repertoár.

 Alkotómunka nem folyik!

  A kocsmák is elvesutik rétegkarakterüket.Már nem gazdakör vagy iparoskör.Mindinkább a lerészegedés helyei.Külnösen faluhelyen,a pancsolt borok okoznak súlyos betegségeket,gyakran halált.

  Az értelmiségi réteg nem működik.Elárult bennünket.A kötött munkaidő alatt végzett munka után ma is hiányzik a közösségi élet,a szellemi műhelyek.A társadalom elemi részeire bomlott.

  Összefoglalva:Az életnek ma rendje nincs.Az önzés számtalan formában a társadalomba szervült.Mindenki magáért hajt.Az állapotok zavarosak.Morális megfontolások,empátia,gondoskodás nincs,gazdaszemlélet ritka.A törvények nem állnak össze egységes rendszerré,kijátszásuk nemzeti sport.A lelki,szellemi,hitbeli viszonyok csak igen vékony,befolyással nem bíró rétegeknél stabilak.

  A tradicionális egyházak adósak az ország újra evangelizálásával.

Sok a család szétverő,bomlasztó szekta,és szaporodnak.A magyar ember ma,kultúrája híján kiszolgáltatottan sodródik az eseményekkel.A nem értelmiségiek által kiszabott „mérték” gyakorlatilag állati.Lélektelen,szellemtelen,jellemtelen,becstelen.

   A tartalmukat vesztett,manipulált fogalmak mindenféle értelmezést lehetővé tesznek,önmagát is és önmaga ellentétét is,gátolva a kommunikációt.

  Az igazság alapú törvénykezést felváltotta az érdekalapú törvénykezés.Az ország életében nincs jelen olyan szellemi rendszer,amely a kiszolgáltatott,érdekeit artikulálni nem tudó,nem is akaró rétegeket védené; sőt,szellemi rendszer sem.A társadalomban nem jelenik meg számottevő erővel az „Egész” irányába mutató akarat,így a nemzet,haza,ország fogalmak illetve tartalmak és ezek „érdeke” sem.

 

Megjelent tavasszal a Magyar világkép Kutató havilapban:

 

//mvkmagazin.gportal.hu/